T
Tamás
(
29 éves, 1 gyermek
)
Apa lettem - Első időszak
Amikor megszületett a kislányunk, mindenki gratulált, hogy milyen erős vagyok. Bent voltam a szülésnél. De senki nem kérdezte meg, én hogy vagyok. Hetekig nem tudtam aludni a szorongástól, hogy mi van, ha nem tudom eltartani a családot. Szégyelltem, hogy nem csak felhőtlen boldogságot érzek, hanem rettentő nagy félelmet is.
G
Gábor
(
41 éves, 3 gyermek
)
Párkapcsolati nehézségek
A harmadik gyerekünk születése után észrevétlenül lettünk „munkatársak” a feleségemmel. Logisztikáztuk a napokat: ki viszi a különórára, ki vásárol be. Évekig nem beszélgettünk kettőnkről. Éreztem a feszültséget, de mindig azt gondoltam, majd elmúlik. Amikor végre elmentünk egy párterapeutához, kiderült, hogy ő is pont ugyanettől a magánytól szenvedett.
P
Péter
(
36 éves, 2 gyermek
)
Kimerültség & Túlterheltség
Két kicsi gyerekünk van (3 és 1 évesek). A munkahelyemen óriási a nyomás, egymás után jönnek a határidők. Este, amikor hazaérek, a feleségem is teljesen kimerült a babázásban. Volt egy este, amikor a kisfiam fél órája sírt a vacsoránál, én pedig hirtelen lekiabáltam vele. Utána kimentem a konyhába és sírtam. Úgy éreztem, megbuktam apaként. Csak hetekkel később mertem elmondani ezt a feleségemnek.
